Március 15.

„Megint itt ez a nap. Ez a régi ünnep.
Ilyenkorra a föld virágokat ültet
az utak szélére, krókuszok, árvácskák
nyílnak a kertekben. Az ágyást fölássák
a kertészek végre, és nem emlékeztet
már semmi a télre.
Március a kezdet,
mikor a sötétet, mikor a kabátot
és a tél nehezét a sarokba vágod,
és beleharaphatsz az új levegőbe,
és a teljes tüdőd szabadabb lesz tőle.
Tágul a lélegzet, tágul a szemhatár,
úgy tűnik az ember nem is ember, madár.”

Iskolánk március 15-i megemlékezése a 3. a osztályosok Gyújts bennem tüzet! című balettjével kezdődött. A 7. évfolyam és az 5. c osztály tanulói jelenetekkel, tánccal, dallal idézték meg az 1848. március 15-én a Nemzeti Színházban történteket.

„hát én nem csodálom, hogy épp márciusban
nyíltak ki a lelkek, mint hogyha felrobbant
volna bennük egy szó. Éppen az, hogy elég –
mert a szabadság az nem pusztán büszkeség –
egyszerűen élet.
És az élet szabad.
Ahogy kövek közül egyszer csak kiszakad,
fejét felemeli a fűszál, a cserje,
az ember se bírja, hogy fejét ne emelje
magasba, mert láthatatlan koronája
ragyog, mint mellén a kitűzött kokárda,
akkor is, ha ütés, akkor is, ha eső
zuhog, zuhog, zuhog – viharmosta mező,
napfényes nárciszok, tiszta márciusok
voltak, vannak, lesznek –
az ég adjon méltóságot
ma is az ünnepnek.”

(Molnár Krisztina Rita: Március 15.)

A teljes műsor megtekinthető itt