Goriziában jártunk
Iskolánk nagykórusának 26 fős csoportjával 2016. április 30-május 4. között öt napot töltöttünk a Locchi Iskola vendégeként olasz testvérvárosunkban, Goriziában. Az utazás napja mindig izgalmas, hiszen senki nem tudja, hogy milyen családhoz kerül majd, kik gondoskodnak róla ezalatt az idő alatt. A feszültség oldásaként odafelé megnéztük a postojnai cseppkőbarlangot. Lenyűgöző méreteivel és szépségével ismét elvarázsolt bennünket.
Goriziába érkezésünk után a gyerekek megismerkedtek az őket fogadó családokkal. Hihetetlen, hogy a nevek ismeretében mennyi közös vonás és érdeklődési kör volt felfedezhető a magyar és olasz tanulók között!
Programjaink között vasárnapi családi nap, velencei kirándulás, goriziai séta, csokoládégyár – és várlátogatás szerepelt. Utolsó esténken koncertet adtunk az ottani iskola zenekarával és hangszereseivel. Meglepetésünkre megtanulták a magyar himnuszt, amelyet együtt énekeltünk velük. Majd közreműködtünk az olasz himnusz előadásában is, amelyet az odafelé úton az autóbuszon tanultuk meg. Kórusunk műsorában főként magyar zeneszerzők műveit énekeltük, melyekben gitáron Kocsmár Péter, fuvolán Laub Lilla, ritmushangszeren Kocsis Lukács kísért. Nem maradt el a mi meglepetésünk sem, ami Toto Cutugno L’Italiano vero című régi slágere volt, természetesen olasz nyelven. Nagy tapsot kapott a csapat, s velünk énekelt a közönség.
Hazafelé is majdnem olyan nehéz szívvel indultunk, mint oda, hiszen a gyerekek nagyon megkedvelték szállásadóikat. Sokan szívesen maradtak volna még Goriziában. De várt még bennünket egy élmény a Wörthi-tó mellett. Felmentünk a Pyramidenkogel kilátóba, ahonnan meseszép kilátásban volt részünk. Az út sok énekléssel, beszélgetéssel, az alagutak számlálásával gyorsan eltelt. Itthon az iskola előtt izgalommal várta csapatunkat a szülők csoportja, s megkönnyebbülve, sok csomaggal indultak haza a rengeteg élménnyel feltöltődött gyerekekkel.
A csoport nagy segítsége volt Vörös Éva tanárnő, aki tolmácsként és kísérőként készségesen állt mindnyájunk rendelkezésére. Köszönjük Neki!
A 24 éve működő cserekapcsolatunk a jövő évben az olasz csoport fogadásával folytatódik. Addig is sok új élményre lehet emlékezni. Íme néhány gondolat, melyet a tanulók fogalmaztak meg az utazás kapcsán:
„…Legjobban a megérkezésünk tetszett Goriziába. Délután 16.45-kor értünk komfortos buszunkkal az iskola elé, ahol a kedves olasz családok várták, még egy gyerekkel gyarapodjon családjuk. Érkezésem örömére aznap este egy jó pizzériában vacsorázott az egész család.” (Kraus Kolos)
„Nekem Velence tetszett a legjobban, a gondolák és a Szent Márk bazilika. A Campaniléből gyönyörű kilátás nyílt a városra. A goriziai várban egy csodálatos hangszerkiállítást tekinthettünk meg.” (Kovács Virág)
„A kiállításon egy őskorból való csontfurulyát is láttunk, amit az ősemberek használtak. A vár közepén volt egy színpad, ahol énekeltünk…Nehéz volt elválni az olasz családoktól, de persze jó volt újra látni a szüleimet.” (Kunvári Lizett)
„A család, amelyhez kerültem, nagyon kedves volt velem, és nagyon, de nagyon hiányoznak. Remélem, én is hiányzom nekik, mert ugyanúgy szeretem őket, mint a rendes családomat.” (Csöngető Dóra)
Perlakiné Vigh Valéria
csoport – és kórusvezető
